Mocsáry László azt tanulta, a hátrányból kell előnyt kovácsolni. Amikor leginkább kilátástalannak látta a helyzetét, úgy döntött: játszani hívja az országot.
Az egri fiatalember katona volt, amikor a keze-lába lezsibbadt. Sokáig sportolt, érzett már fájdalmat, olyankor még jobban dolgozott. Ez azonban más volt. A seregben persze azt hitték, csak lógni akar. Hosszú idő eltelt, mire kiderült, hogy gyógyíthatatlan autoimmun betegségben szenved: szklerózis multiplex volt a diagnózis. A két szó a központi idegrendszer bénulását jelenti, Magyarországon 10–12 ezer ilyen esetről tudnak az orvosok. Mocsáry László szinte újra tanult beszélni, elképesztő akarással.
– Kereskedelmi végzettségem van, felszolgálóként dolgoztam – meséli. – Amíg nem tudták, mi a bajom, a táppénzemet se kaptam meg. Több hónap telt el így. Úgy gondoltam, ha például egy vállalkozó nem fizet be valamit, akkor kamatos kamattal kérik rajta számon, tehát én is egyben kapom meg az összeget. Nem így lett. Kiderült, hogy a vendéglátásban sem dolgozhatom tovább, hiszen nem tudnék naponta kilométereket gyalogolni. Rokkantnyugdíjasként nem találtam munkát, kirekesztettnek éreztem magam.
Mocsáry László álmai megvalósításáért töretlen akarattal képes küzdeni. Fotó: Ötvös Imre
Aztán Laci látott egy 70 ezer forintos számítógépes tanfolyamot. Örült, úgy gondolta, végre újra hasznosnak érezheti majd magát. Ám a munkaügyi központban közölték, mivel egyszeri állami juttatásban részesül, nem támogathatják. Nem értette, miért nem lehet a 30 ezres nyugdíját kiegészíteni még 40 ezerrel.
– Derült égből ért a villámcsapás – emlékezik –, hiszen reméltem, hogy végre újra dolgozhatok. Hasznos tagja szerettem volna lenni a társadalomnak. Nem tudtam beletörődni a helyzetbe, édesapám azt tanította: ne a hátrányunkat nézzük, hanem hogy hogyan fordíthatjuk azt az előnyünkre. Szerencsére nagyon sok barátom segített a városházán, elmondták, mi az, ami nekem, mint magyar állampolgárnak jár. Elkezdtem keresni a weben az alapvető jogaimat. Lehet, hogy az én internetes tudásom karcsú, de nem találtam. Ekkor döntöttem úgy, nem csak magamnak fogok dolgozni.
Végül arra jutott, hogy egy internetes kvízjátékkal sokaknak segíthet. Így született meg a Gondolkodj Okosan! Négy témakört talált ki, természetesen első volt a Jog.
– Tudjuk például, hogy van betegjogi képviselet – magyarázza –, de nem tudjuk, milyen problémával kereshetjük fel. Sokan nem ismerik a jogaikat, ezért nem is mernek kiállni értük. A második témakör a KRESZ. Úgy gondolom, ha sikerül ezzel egy kis etikusságot vinni közlekedési kultúránkba, már megérte. A harmadik kategória már kapcsolódik ehhez: az Etika. Megtanulni, hogy mit illik és mit nem. Végül az utolsó – számomra a legkedvesebb – a Nagy magyarok. Azok, akikre büszkék lehetünk. Most még főleg egriekről szól. Itt él Kopcsik Lajos, számos vízilabdázó, olimpikon. Sokszor halljuk, valaki a város díszpolgára, de lehet, hogy nem tudjuk, ki is ő, és miért kapta e megtisztelő címet, vagy kinek köszönhetjük az egri közvilágítást.
A www.gondolkodjokosan.hu számokban
A projekten hatan dolgoznak, közülük három informatikus-programozó. A kérdéseket három ügyvéd, három autósiskola, egy etikatanár, rengeteg történész és történelemtanár állította össze. Jelenleg 4800 feladvány szerepel benne, de folyamatosan bővül az adatbázis. Versenyeket háromhavonta szeretnének rendezni a program létrehozói. Addig is otthon már mindenki kipróbálhatja, milyen tudással rendelkezik.
A játékot április 1-jén már kipróbálták Gyöngyösön. Egy iskola diákjai adtak számot a tudásukról. Persze, ez még csak az első kör volt, ami abban is segített, hogy a fejlesztők működés közben is lássák a rendszert. Három hónapon belül pedig megújul az oldal. Látványosabb grafikát és sokkal több megválaszolni valót ígérnek. Tervekből persze továbbra sincs hiány.
– Szeretném bővíteni a kategóriákat – közli. – Szívesen látnám például a teológiát a kérdéskörök között. Örülnék, ha sikerülne önkormányzatokat, iskolákat bevonni.
A beszélgetés során kicsit előre is szalad: nemzetközi szintű versenyekről mesél, és arról, hogy ezzel talán turistákat hozhat Egerbe, majd szabadkozik, tudja, ez még messze van. Mindenesetre az álmát elkezdte valóra váltani.
– Nem vagyok üzletember, a menedzselés nem megy nekem. De van, amit nagyon szeretnék. Ha egyszer egy gyermek játszik majd otthon, és kikiabál a konyhába „Anya, figyelj, tudtad ezt...?”. Az hatalmas dolog lenne.
