Sziasztok!
Mint mondtuk az előző bejegyzéünkben, mikor elhagytuk Salgótarjánt és Miskolc felé vettük az irányt , próbáltunk minnél több kis faluba eljutni, szó szó gyönyörű tájakon mentünk keresztül és ez teljesen feltöltött minket energiával, és ami még szivet melengető volt, hogy az érintett falvakban volt , hogy tisztelegtek és keresztet vetettek a zászlóknak, bennünk olyan érzéseket keltettek, hogy ennyi is elég , hogy az embereken lássuk , hogy mennyire szeretik is a hazájukat, a belső viszályok és ellentétek ellenére is. Jó volt látni , hogy amit teszünk és amerre járunk mosolyognak ránk az emberek , integetnek, és az autókból kiabálnak nekünk, a motorosok kisérnek egy darabon és kifejezik , hogy jó amit teszünk, megéri minden kilóméter mert szép a Mi Hazánk! Gondoljunk erre a hétköznapok súlya közben és néha forduljunk oda a mellettünk álló emberhez és köszönjünk rá és kérdezzük meg "Hogy van?", ez az egyszerű kérdés is tehet egy kis csodát és szivet melengető lehet, mert lehet, hogy pont erre van szüksége.
Miskolcra megérkezve egy egész kis csoport fogadott minket , jó volt látni és megvallom kissé feszélyeve is éreztem magam ettől, talán mert ezt el is felejtettük , és mégis lehet ezt így is, "idegen" emberek úgy fogadtak minket mintha haza jöttünk volna és igen haza is jöttük, de hol felejtettük mi ezt el? Jó érzések töltöttek el minket, kedvesek voltak és nagyon barátságosak, köszönjük nekik ezt a nagyon kellemes fogadtatást. És egy nagyon kedves család fogadott be minket itt éjszakára akikről szintén egy külön blogbejegyzést szánunk. Köszönjük mindenkinek aki nyomonköveti a blogunkat.
R.L.
