Tatabányát elhagyva egyeztetünk a Székesfehérvári hölggyel, Zsuzsával aki már várt minket. Megbeszéltük vele, hogy a Székesfehérváron az Országalmától nem messze lévő parkolóban találkozunk, így elmentünk két laktanya melett is ahol találkoztunk Katonákkal is akiknek mi is és természetesen a hazaszerető Magyar katonáink is tisztelegtek a zászlóknak, megható látvány és kellemes érzés fogott el minket is. Ez a két laktanya a Nagy Sándor és a Albarégia laktanya volt. Utána megérkezve a parkolóba, az emberek csodálkozva nézték a zászlókat és az autót, mosolyogtak, és fényképezték az autót, és integettek nekünk, és egy hölgy elmondta nekünk mennyire szép amit teszünk, így mikor Zsuzsa is megérkezett, nagyon kellemes érzésekkel feltöltődve fogadtuk. Székesfehérváron egyébként zuhogott az eső de ez sem tántorította el az embereket , hogy az esőben állva megcsodálják az autót, egyébként azt tapasztaltuk ahogy egyre közelebb érünk végcélunkhoz Bösztörpusztához egyre többen integetnek , dudálnak , és köszöntenek minket. Köszönjük nekik!
Zsuzsától megkaptuk a zászlót ami mérete miatt a szélvédő mögött kapott helyet. Egy kis beszélgetést után , indultunk is tovább Bösztörpusztára, de úgy döntöttünk, hogy még mielőtt megérkeztek, teszünk még egy kört Budapesten, ahol ismét nagyon jól fogadták, jobban mint az első alkalommal, egyébként egy kicsit nagyobb kört tettünk és kb egy 80-90 Km-t tettünk Budapesten. Köszönjük a helyikenek a kellmes perceket.
Ezután elindultunk Bösztörpusztára végállomásunkhoz.
R.L.
